A fazekasságról

Az agyagból készült, majd kiégetett tárgyakat kerámiának nevezzük. A kerámián egyes egyedi darabokat értünk, melyek egyszerű előállításuk, tartósságuk és egyéb előnyös tulajdonságuk miatt az emberiség történetében jelentős szerepet játszanak a mai napig. E tárgyak készítéséve az egyik legősibb kézművesség, a fazekasság foglalkozik. E régi mesterség fejlődése,alakulása az emberi kultúra fejlődéséről is képet ad.
A kerámia alapanyaga az agyag.Megkülönböztetünk zsíros és száraz agyagot az alkotórészecskék nagysága szerint. A zsíros agyag könnyebben formázható, de száradáskor jobban összeszárad, így alakját is jobban változtatja. Ezért "soványítják" pl. kvarccal.

A kerámiatárgyak legnagyobb részét, felhasználásuktól függően, mázzal vonják be. A nyers tárgyakon az égetéskor keletkező lyukakat a mázanyag befedi, felülete sima lesz. Növekszik a tartósság, könnyebbé válik a tisztítás, díszítőértékük megnövekszik, bár elsősorban gyakorlati célokat szolgált régen a mázazás, ugyanis a porózus falon nem engedi át a benne lévő folyadékot. Így a korai edényeket csak belül mázazták. A mázakat a fazekasok alakították, fejlesztették az idők során, és az összetételek sokszor hétpecsétes titkok voltak. 
A keramikának az évezredek során számos fajtája alakult ki, melyeket elsősorban a felhasznált alapanyagok, majd az alkalmazott máz összetétele szerint csoportosítanak.

Tehát a kerámia fajtái a következők:
1. Természetes agyagból készült közönséges fazekas áru, mázatlan cserép.
2. Könnyen, alacsony hőfokon olvadó, áttetsző, színtelen vagy színes ólommázzal borított cserép.
3. Ónmázas, nem áttetsző, fehér vagy színes mázzal borított cserép: majolika, fajansz.
4. Kőcserép: igen keményre égetett, kagylós törésű agyag, melyet rendszerint vékony máz borít.
5. Keménycserép (kőedény). Mesterséges agyagból készült, áttetsző, színtelen máz borítja.
6. Porcelán. Kaolin és földpát keveréke. Magas hőfokon ég ki, máz alatti, máz feletti festéssel díszítik. 
(forrás: Régiségek könyve)